Kevés olyan szó van, amit annyira nem hallunk szívesen, mint azt, hogy „csőtörés”.
Az ilyesmi rendszerint komoly kellemetlenséggel járhat, még akkor is, ha nem nálad keletkezik a probléma, hanem a környezetedben, a környékeden.
Szerintem a legtöbben láttunk már olyat, hogy az utcán szabályos kis folyam alakult ki a csőtörés következtében a felszín felé törő vízből.
Nem kell azonban rögtön erre asszociálni, hiszen ilyenkor egy főnyomócső hibásodik meg, amiben akkora a nyomás, hogy a 10. emeletig is feljuttatja a vezetékes vizet.
Ha az otthonodban, a feletted lakó otthonában történik csőtörés, az is tud veszélyes lenni, de közel sem kell ekkora áradatra számítani – anyagi kárra viszont annál inkább.
De mi okozhat egy épületen, lakáson belül csőtörést, mik az erre figyelmeztető jelek, és mi a megoldás a problémára?
Mint minden meghibásodásnak, a csőtörésnek is a legtöbbször az idő és az emberi tényezők a kiváltó okai.
Bizony vannak olyan problémák, melyek a legtökéletesebben kivitelezett vízrendszert is kikezdik idővel.
Például ott van a csövek egyik legnagyobb ellensége: a korrózió.
A régebbi építésű épületeknél még egyrészt nemigen fektettek hangsúly az időtálló anyagokra, másrészt nem is nagyon voltak.
A kisebb átmérőjű PVC vagy rozsdamentes acél csövek csak az utóbbi évtizedekben lettek elterjedtek, előtte egyszerű vascsővel oldottak meg minden ilyen kérdést.
A vas és a víz, mint tudjuk, nem a legjobb barátok, és az évek múltával a rozsdásodás olyannyira elhatalmasodhat a csőfalon, hogy teljes terjedelmében átéri.
Az oxidálódott vas (jelen esetben alacsony széntartalmú, ötvözetlen acél) apránként lemezkékre töredezik, elvékonyodik, és egy bizonyos ponton túl már nem bírja tovább a nyomást, egyszerűen elreped vagy kilyukad.
Ezt a cserén kívül semmivel sem lehet megakadályozni, nincs az a külső fémbevonat, ami a túlzottan elrozsdásodott csövet megvédené a tönkremeneteltől.
Horganyzott csövek használata sem ajánlott, mivel a felszínén lévő cink nehézfém, és akárcsak a régi ólomcsövek, komoly egészségkárosodáshoz vezetnek hosszú távon.
Egyedül a rozsdamentes csövek jelentenek nagyon hosszú távú alternatívát, azonban ezeknek igen borsos az ára, sokan döntenek ezért a műanyag mellett.
Mindannyian emberek vagyunk, mind hibázhatunk, azonban a hanyagság sokszor vezet a későbbiekben további problémákhoz.
A nem megfelelően méretre vágott, rosszul összeillesztett csőrendszernél, ha rövid ideig talán bírja is, hosszú távon elkerülhetetlen a szivárgás, repedés.
A rosszul felhelyezett fittingek legalább ekkora galibát okozhatnak, hiszen ezeknek teljes egészében le kellene zárnia a belül futó folyóvizet, azonban ha túl lazák, vagy éppen túl szorosak (és amiatt sérülnek meg), akkor ismét a szivárgó víznél tartunk.
Sajnos az a szomorú helyzet, hogy a hibás méretezés és a nem megfelelő csatlakoztatás megint csak cserét von maga után, hiszen a csöveket nem lehet megnyújtani, és a toldozgatás is mindössze újabb hibalehetőségeket teremt.
Túlerőltetett, törött fittingek esetén valamivel jobb a helyzet, hiszen csak ezeket a hibás elemeket kell kicserélni, már amennyiben a csövek hossza és mérete megfelelő.
A házi csőtörések egy jelentős részét a fagy okozza, lakóházakban és nyaralókban egyaránt.
A nem megfelelő szigetelés, az elégtelen víztelenítés, a túl sekélyre ásott csövek mind-mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a fagy utat találjon, és gondokat okozzon.
Fagyáskor a víz térfogata a többszörösére tágul, összetörve mindazt, ami az útját állja.
Így a vastag beton is szépen lassan elaprózódik, eltöredezik, hát még a csővezetékek!
Ráadásul mind a vasötvözetek, mind pedig a műanyagok rideggé, törékennyé válnak a hideg hatására, így a jégnek még könnyebb dolga van a vezetékek szétfeszítésekor.
Apró repedéstől kezdve jelentős hasadékon át a teljes eltörésig bármit okozhat a tágulás, ez pedig különösen akkor kellemetlen, ha a hiba a fővezetéket érinti, vagy olyan szakaszt, ami be van építve.
Ilyenkor a víz újbóli áramlásakor a repedésen, hasadékon keresztül szivárogni kezd, és ez egy idő után a környezetében is visszaköszön.
Túl azon, hogy például megtelik vízzel a mérőakna, egyéb módokon is jelentkezhet a csőtörés kellemetlen hatása.
A lecsökkent vagy megszűnt víznyomás, a falból, burkolatból szivárgó víz, az átnedvesedett, salétromosodó falak mind-mind arra utalhatnak, hogy valahol repedés van a vízvezetékben, és haladéktalanul javításra szorulnak.
Olyan is gyakran megesik, hogy az alsó szomszéd előbb veszi észre, hiszen a víz lefelé keresi az útját, és talán te még észre sem vetted, hogy baj van, neki már átázott az egész plafonja.
Ilyen esetekben a hiba mielőbbi megkeresése és kijavítása az elsődleges, hiszen mindamellett, hogy az épület szerkezetét is meggyengítheti az ázás, szivárgás, olyan egészségügyileg káros dolgok is megjelenhetnek, mint a penész (vagy az ideges szomszéd).
Célszerű a szivárgás, vízfolyás érzékelése után minél hamarabb elzárni a főcsapot, hogy ezzel megakadályozd a további károsodásokat.
Érdemes saját kezűleg utánajárni, hogy hol is lehet a gond?
Megteheted, természetesen, csak éppenséggel nem feltétlenül javasolt, több okból sem.
Egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy ott van a csőtörés, ahol például a víz elkezdett szivárogni, hiszen lehetséges, hogy a vízzáró burkolat miatt csak azon a helyen talált magának egy gyenge pontot, tehát elképzelhető, hogy a hiba méterekkel odébb van.
Másrészt a biztosító sem fog egy fillért se fizetni, ha nem tudsz megfelelő számlát bemutatni a hibafeltárásról és a javításról.
Itt jövünk mi a képbe, ugyanis mindamellett, hogy vészhelyzet esetén akár extra gyorsan is kiszállunk hozzád, az általunk adott számlát is bármelyik biztosító elfogadja.
Ha gyanús, hogy csőtörés történt valamilyen okból, azonnal keress meg minket, és mi hamarosan érkezünk profi felszereléssel, évtizedes szakértelemmel és jelentős gyakorlattal a tarsolyunkban.
Feltárjuk a hiba forrását, és meg is szűntetjük azt.
Csőtörés esetén keress meg minket bizalommal, akár már most!